A graffiti egyik legnehezebben kivitelezhető kalligrafikus stílusa, amelyet a nevéből adódóan a vad, „tekergőző”, olykor térhatású, nyilakban végződő, nehezen olvasható, gyakran egymásba fonódó vagy egymást átfedő betűk alkalmazása, esetenként figurális karakterek beépítése és intenzív színhasználat jellemez. Elnevezésének magyar megfelelője nincs. Az egységesen nagyjából 1980-as évektől megfigyelt New School graffitis éra egyik prominens, nagy művészi gyakorlatot igénylő stílusa. Az intézményesített művészet világa a wildstyle elterjedésével nagyjából egy időben fedezte fel magának a graffitit, és kezdte el kiállítani a writerek munkáit. Crispin Sartwell filozófus a graffiti történetére az olvashatatlanná válás narratívájaként tekint, melyben a tapasztaltabb writer munkája nehezebben érthető. A jelenség gyökere a „kódok”, vagyis az alkotások érthetetlenné válásában, valamint az esztétikai fejlődésben, a vizuális játékosságban keresendő.
(Fotó: Ozsváth Eszter)