Spears és Lea alternatív értelmezést kínáló társas identitás elméletében a társas és a személyes identitás közötti alapvető eltérésre mutatott rá. Előbbi a csoporttal való azonosulás, utóbbi az unikális, egyénhez kapcsolható attribútumok fogalma. A számítógép közvetítette kommunikációban (CMC) tapasztalt, névtelenségből fakadó deindividualizáció megerősíti a társas identitást. Mivel a vizuális anonimitás révén a csoporton belüli különbségek jelentősége csökken, az online csoportokban a normatív viselkedés és az ennek megfelelő csoportválasz jellemzővé válik. Ugyanakkor, amikor az egyén nem kapcsolódik társas közösséghez, ragaszkodik személyes identitásához, így a láthatatlanság, névtelenség és fizikai elkülönülés miatt a csoport fontossága csökken. Spears és Lea szerint a névtelenséggel megjelenő de-individualizáció az uralkodó (személyes vagy társas) identitás hatásait, illetve a hozzá kapcsolódó domináns normatív reakciókat kiemeli, hangsúlyozza. A kommunikációban részt vevő felek tehát azokat a jelzéseket veszik figyelembe és igénybe, amelyek éppen rendelkezésükre állnak ahhoz, hogy a másikról benyomást szerezzenek, képet alkossanak. Vagyis a hiány másféle normatív funkciók működését indítja el, sajátos normatív teret hozva létre: a KMK nem szabadít fel a normatív viselkedés szükségszerűsége alól, de a normativitást nem a jelenlétre vagy a személyes identitásra alapozza kizárólagosan. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a szemtől szembeni kommunikációhoz képest a CMC-ben tapasztalható diszkurzív viselkedés nem „fékevesztett”, hanem másképpen és mást fékező szabályokat feltételez. nem normatív nyilvánosság-elméletek