A társadalmi problématérkép az amerikai Federal Communications Commission (FCC) 1960-ban elfogadott műsorpolitikai rendelkezésének az eredménye, amely új alapokra helyezte a közérdekű tartalomszolgáltatást. A felügyeleti szerv a közszolgálatiság kiteljesítése jegyében egy tizennégy elemből álló szabálycsomagot tett le a műsorszolgáltatók asztalára. Ezek részben a reklámidő mennyiségét, a helyi hírközlési mechanizmusok minőségi kritériumait, a gyerekműsorok, a sporttudósítások, a politikai vonatkozású tájékoztatások tartalmi kereteit, a lokalitás fontosságát stb. érintették. A társadalmi problématérkép abban a tekintetben volt forradalmi, hogy kötelezővé tette a műsorszolgáltatók számára a közérdek és a közösségi igények rendszeres és következetes feltérképezését és kielégítését. 1971-től kezdődően az elektronikusmédia-szektor szereplőinek mélyinterjúkat, fókuszcsoportos közvélemény-kutatásokat kellett készíteniük célközönségük tagjaival, hogy kiderítsék: milyen társadalmi, közösségi problémafelvetések jellemzik az általuk lefedett vételkörzetet, majd ennek megfelelően kellett kialakítaniuk következő évi műsorstruktúrájukat. Ha a tartalomszolgáltató az FCC előtt nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az előírt monitoringfeladatot elvégezte, és hogy műsorpolitikáját a feltérképezett kérdésfelvetések fényében alakította ki, akkor joggal tarthatott attól, hogy frekvenciahasználati engedélyét elveszíti. 1981-ben a rádiózás deregulációjáról szóló törvény a rádióállomásokat felmentette a műsorstruktúra kialakításának említett közszolgálati kötelezettsége alól. Az FCC egyúttal kimondta, hogy az érvényben lévő médiaszabályozást a műsorszórási piac gyorsan változó környezetének megfelelően kell átalakítani. 1984 nyarán az FCC a rádióállomások után a televíziós társaságokat is mentesítette a közigényhez alkalmazkodó műsorpolitika kialakításának a kötelessége alól. A kormányzati szerv azzal indokolta a döntést, hogy a médiacégek saját maguk is képesek felmérni a társadalmi igényeket, problémákat, és törvényi előírások nélkül is tudnak érzékenyen reagálni azok jelenlétére. Lásd még észak-amerikai tájékoztatási modell.