Ernest Bormann elmélete szerint az egyének között megosztott képzettársítások egységes jelrendszerré, végső soron csoportformáló erővé alakulhatnak. A szimbolikus konvergencia létrehozásában elsődleges szerepe van a csoporttagok fantáziájának, amelyek láncolata az egyének összehangolt hozzászólásaival járul hozzá a közös témához. A fantáziatermékek retorikai képe tartalmazza a közös történetek eljátszásához szükséges motivációs elképzeléseket.