Luhmann értelmezésében a Sinn az az értelem, cél, amelyik a kommunikáció irányát meghatározza. Jelentős kérdés, hogy létezik-e olyan kollektív „értelem, cél”, amely mentén a fenntarthatóság megvalósítható? Képes-e az ember a saját és a másik ember méltóságát felismerni, és ezen méltóság alá rendelni a cselekvéseit? Képes-e a „te-mondás”-ra (Martin Buber)? Lehet-e ennek az értelemnek az alapja a globális etika (Hans Küng)?
A „Sinn” német szó, amelynek a jelentése „értelem”, „jelentés” vagy „cél”. A szociológia és a filozófia területén a Sinn gyakran utal a társadalmi jelenségek, a kommunikáció, a kultúra, az emberi viselkedés és a tudat értelmezésére vagy értelmezhetőségére.
Niklas Luhmann német szociológus és rendszertudományi gondolkodó a Sinn fogalmát használta a társadalmi rendszerek és a kommunikáció értelmezésére. Szerinte a Sinn a kommunikáció alapvető eleme, amely lehetővé teszi a társadalmi rendszerek önszerveződését és autopoietikus (önfenntartó és önszervező) működését. A Sinn a kommunikációban lévő információk, üzenetek vagy jelek értelmezését és értelmezhetőségét jelenti.
Luhmann szerint a Sinn nemcsak a kommunikációban lévő objektív információkat vagy tényeket jelenti, hanem a kommunikációban lévő értelmezéseket, értékeléseket, várakozásokat és motivációkat is. A Sinn tehát a kommunikációban lévő szubjektív, interszubjektív és társadalmi dimenziókat is magában foglalja.
Luhmann úgy véli továbbá, hogy a Sinn a kommunikációban lévő redundancia és komplexitás kezelésének az eszköze. A Sinn segít az információk szelekciójában, a kommunikáció irányításában, a társadalmi rendszerek stabilitásának a fenntartásában és a társadalmi változások lehetővé tételében. Tehát fontos szerepet játszik a társadalmi rendszerek és a kommunikáció működésében és fejlődésében.