Alanyi megszólalásra épített hírközlési alapforma. A személyes közlésből szerzett információk és hírimpulzusok hitelesítője, így a forrásértéke különösen magas. Főszereplője a riport alanya, akinek a hitelessége egyben az összes értesülés hírfaktorait meghatározza. Számtalan változatában létezik, a médiában használatos legfeljebb tíz másodperces, vágókép nélküli soundbite-tól az időkorlát nélküli, sorsvallomás jellegű mélyriportig, s meghatározó szerepet tölt be a hírkommunikációban. Az angol–amerikai újságírói módszertan minden helyszíni tudósítást riportnak nevez, minden helyszíni tudósítót riporternek, pedig a tudósításban a hír, az esemény a központi elem, míg a riportban a történés, a részvétel, a cselekvők, a résztvevők. Már a témaválasztásnál sem feltétlenül az aktualitás a döntő szempont (szemben a tudósítás hírközpontúságával), sokkal inkább az egyesben a különöst vagy az általánost szemlélő riporteri asszociációs tevékenység. Az interjú a gondolatról, véleményekről, a személyiségről igyekszik képet adni, a riportban az interjúelemek az információgyűjtés eszközei, vagyis középpontjukban a történés, a cselekmény áll, járulékosan azonban tartalmazhatják a személyiség lefestésének az elemeit is, mindez a történetnek alárendelve jelenik meg.
Típusai:
Eseményriport – átmenet a tudósítás felé, szólhat aktuális eseményekről is, de feldolgozhat olyan témát is, amelynek nincs közvetlen aktualitása.
Tényfeltáró-oknyomozó riport – társadalmi, politikai, pénzügyi korrupciók, visszásságok leleplezése, feltárása (Amerikában: muckraker újságírás).
Szociografikus riport – a magyar hagyományban leginkább jelen lévő műfaj, irodalmi eszközöket is felhasznál (jellemábrázolás, dramaturgiailag tökéletesen felépített szerkezet stb.).
Feature – a hírműsor vezető anyaga, összetett hatáselemekkel, valójában a teljes technikai arzenál felvonultatásával. Az amerikai hagyományban idetartozik mindaz, ami a tudósításra lefoglalt riporton túl van. A fogalom a nyomtatott sajtóban egy főszereplő köré szervezett nagy cikket, a rádióban pedig hangképes tudósítást jelent, ám a közös elnevezés jelzi, hogy lényegi azonosságról, benyomások, ingerek összetettségéről, a közönség elkápráztatásáról van szó, amelyben riport, interjú, beszélgetés, kommentár, dokumentumismertetés ötvöződik, ám inkább a tájékoztató vonásai dominánsak.