A remedializáció a médiatudomány egyik kulcsfogalma, amelyet Jay David Bolter és Richard Grusin vezettek be 1999-ben (Remediation: Understanding New Media). A fogalom szerint minden médium megjelenik vagy újraformálódik egy másik médium keretein belül, azaz egyik médium reprezentálja a másikat. A remedializáció során az új médium visszautal, átvesz vagy átalakít egy korábbi médiumot, miközben a saját technológiai és esztétikai lehetőségeit is kihasználja.
Korábbi értelmezések szerint a remedializáció azt a folyamatot jelentette, amelyben az újabb médiumok tökéletesítik a korábbiakat, például a fényképezés javítja a festészet valósághű ábrázolását, vagy a film dinamikusabbá teszi a színházat.
Bolter és Grusin azonban nem hierarchikus, hanem hálózatszerű kapcsolatot feltételeznek a médiumok között: az újabb médium nem feltétlenül jobb, hanem csupán más módon formálja át a régit, annak esztétikai, formai vagy tartalmi elemeit új kontextusba helyezve.
A remedializáció nem egyszerű utánzás vagy javítás, hanem aktív újraértelmezés, amely során a régi médium jelentést kap az új médium által. Példák a remedializációra:
- Film és irodalom: Egy regény filmadaptációja remedializálja az irodalmat – a szöveg képi, audiovizuális formában kel életre, miközben új értelmezési rétegeket kap (pl. A nagy Gatsby című könyv és film).
- Digitális újság: A nyomtatott sajtó remedializációja az online térben – a cikkek mellett multimédiás tartalmak (videók, interaktív grafikák) jelennek meg, de a lapstruktúra, a rovatok, a szerkesztési logika megőrződik.
- Színház a televízióban: Egy színházi előadás televíziós közvetítése remedializálja a színházat – a néző immár közvetett módon, kamerákon keresztül tapasztalja meg a színház élményét, másfajta közelséget és fókuszt kap.
- Fotórealisztikus számítógépes játékok: A festészet remedializációja a digitális vizuális kultúrában – a klasszikus képi stílusok újraalkotása virtuális környezetekben.
Bolter és Grusin elmélete szerint az új médiumok nem pusztán lecserélik a régieket, hanem beépítik azokat, új jelentést adva nekik. Ez a folyamat kétirányú is lehet: egy régebbi médium is új értelmezést nyerhet egy új médium megjelenésének a hatására (pl. egy klasszikus festmény újraértelmezése digitális animációban).
A remedializáció tehát médiumok közötti átformálás, ahol az új médium nem teljesen új, hanem a régiből merít, azt átalakítja, és a befogadót újfajta médiaélményre készteti. Ez a fogalom alapvető a posztmodern médiakultúra megértésében, ahol a médiumok folyamatosan kölcsönhatásban állnak egymással, és nem hierarchikusan, hanem együtt alakítják a kommunikációs környezetet.