Az egyén kognitív képessége, amely a társadalmi jelenségekhez és az azokat meghatározó szociokulturális és szociálpszichológiai mechanizmusokhoz való tudatos viszonyulást határozza meg. Anthony Giddens megfogalmazásában olyan általános interpretációs képesség, amely jelentéssel ruházza fel az ember kapcsolatait a környezetéhez képest. Beck és Bourdieu szerint a reflexivitás a jelentések felismerésének és megértésének a tudatos megélése. Az önreflexió képességét is magában foglalja, vagyis azt, hogy az egyén a saját gondolkodására, cselekvésére és ezek következményeire is képes tudatosan visszatekinteni, azokat kritikusan megvizsgálni. Ez a képesség különösen fontos a késő modern társadalmakban, ahol az identitás és a társadalmi normák már nem adottságként, hanem választásként és konstrukcióként jelennek meg.
A reflexivitás társadalomtudományi értelemben a tudás és a cselekvés közötti folyamatos kölcsönhatást jelenti: az emberek a társadalmi tapasztalataik alapján újra és újra felülvizsgálják nézeteiket, szokásaikat, és ehhez igazítják jövőbeli viselkedésüket. Ezáltal a reflexivitás az egyéni és kollektív fejlődés, a kritikai gondolkodás és a társadalmi változás egyik hajtóereje.
A reflexivitás a médiatudományban is fontos fogalom: itt arra utal, hogy a médiafogyasztók nemcsak befogadják a tartalmakat, hanem képesek azok ideológiai és kulturális vonatkozásait is felismerni és értelmezni. Ugyanígy a műalkotások reflexív módon is működhetnek, amikor tudatosan reflektálnak saját médiumukra, kódjaikra vagy a befogadás aktusára. Lásd még diszkurzív tudat.