A kifejezés egyfajta pszichológiai kapcsolatra utal, amelyet az egyén – a közönség tagjaként – a tömegmédiában, különösen a televízióban szereplő előadókkal való mediatizált, közvetett „találkozás” során tapasztal meg (Horton–Wohl, 1956, 215–229). Gyakran előfordul ugyanis, hogy a nézők és/vagy hallgatók a médiaszemélyiségekre jó ismerősként, barátként tekintenek, akikkel a tömegkommunikációs eszközökön keresztül megvalósuló egyirányú – ámde olykor intim pillanatokat is tartalmazó – interakcióknak köszönhetően számos „személyes” élményük, és ezáltal azonosulási lehetőségük van. A paraszociális interakció tehát egy illúziós tapasztalat a médiaközönség és a médiaszemélyiség (pl. műsorvezető, bemondó, híresség, influenszer, sztár) között.
A közösségi média, illetve a közösségi hálózatok megjelenése újabb lehetőségeket teremtett a paraszociális kapcsolatok intenzívebbé válására azáltal, hogy az egyirányú tömegkommunikációs eszközöknél (pl. televízió, rádió) jóval közvetlenebb, intimebb, olykor ráadásul kölcsönös interakcióknak is teret biztosít a közönség és a médiaszemélyiségek között.