Az optimumkeresési modellről mint az egyén szervezeti hatékonyságot gyengítő magatartásáról először Herbert A. Simon írt az 1940-es évek második felében Administrative Behavior című könyvében. A szerző megfigyelései szerint a dolgozók nagy része mindig annyi erőfeszítést tesz a munkahelyén, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne bocsássák el onnan. Az optimumkeresési modell halmozottan jellemző a bulvárújságírók munkájára. A bulvársajtó szerkesztőségében dolgozó alkalmazott érdekelt abban, hogy az erőfeszítéseit minimalizálja a hírérték megteremtésének az érdekében. A hír sok esetben nem maga a híralapot adó történés, esemény, hanem annak a gondolati expanziója. Az újságíró időt és energiát takarít meg azzal, ha nem a hírhez kapcsolódó információknak jár utána, hanem bármilyen rendelkezésre álló információt úgy interpretál, hogy az megfeleljen a fogyasztói igényeknek. Lásd még citizen journalism, hírregények.