E normatív elv kimondja, hogy az újságírói tartalmaknak tárgyilagosnak, pártatlannak, és valósághűnek kell lenniük. Az objektív média közvetítése során az újságíró szerepe az, hogy a tényeket elfogulatlanul, pontosan és kiegyensúlyozottan mutassa be, kerülve a saját véleménye, értékítélete kifejezését. Az elv megvalósításának az eszközei közé tartozik a források sokoldalúsága, az ellentétes vélemények bemutatása, valamint a tények és a vélemények szétválasztása. Az objektivitás eszméje erős a demokratikus társadalmakban, ahol a média szerepe az információ szabad és hiteles áramlásának a biztosítása.
A kritikai megközelítés az objektivitás eszméjét problematikusnak, sőt gyakran illuzórikusnak tekinti. E megközelítés szerint minden médiaábrázolás szelektív, és a „valóság” bemutatása elkerülhetetlenül tartalmaz értékválasztásokat, keretezést, ideológiai befolyásokat. A kritikai szemlélet hangsúlyozza, hogy az objektivitásra való törekvés gyakran elfedi azokat a társadalmi, politikai és gazdasági érdekeket, amelyek a média működését befolyásolják. A média nem csupán a valóság tükrözője, hanem annak formálója is: hatalmi viszonyokat közvetít és termel újra. E felfogás szerint a „tárgyilagosság” a domináns ideológiák szolgálatába állítható, és az objektívként bemutatott tartalom is lehet részrehajló, ha figyelmen kívül hagy alternatív nézőpontokat, vagy elhallgat bizonyos szempontokat. Lásd még paritásos elv, plurális tájékoztatás.