A „neotelevízió” elnevezést a televíziózás korának a rendszerbe foglalására, fogalmi keretének meghatározására Umberto Eco vezette be a nyolcvanas évek olasz példái alapján tett kísérlet keretében, amikor különbséget tett az „őstelevízió” (a kezdetek tévéje – a szűkösség kora) és a neotelevízió (versenyhelyzetben működő, általános kínálatot bemutató rendszer – a kínálat kora) között. A kezdetek televíziója az állami/közszolgálati modell monopolhelyzetére, míg a neotelevízió a közszolgálati és magántulajdonú/kereskedelmi televíziózás duális médiarendszererére utalt, és az időközben az 1990-es évektől megjelent tematikus kínálatot nyújtó televíziózást is magában foglalta.