t

Spears és Lea alternatív értelmezést kínáló társas identitás elméletében a társas és a személyes identitás közötti alapvető eltérésre mutatott rá. Előbbi a csoporttal való azonosulás, utóbbi az unikális, egyénhez kapcsolható attribútumok fogalma.

A társasjelenlét-elmélet az újmédia hatáselméleteinek egyik alapját jelentő, Short és munkatársai által 1976-ban kidolgozott elmélet, amely szerint a média által gyakorolt hatás nagymértékben függ attól, hogy az interakcióban részt vevők mennyire érzékelik a partnerük jelenlétét.

Tartalmak tudatos terjesztése például influenszermarketing segítségével.

Lásd felcsigázó reklám.

Marshall McLuchan elmélete, amely szerint a médiatechnológiai fejlődés határozza meg a társadalmi fejlődést. Az elmélet szerint a média (írott, nyomtatott, elektronikus, digitális) történelmi korokon átívelő evolúciója formálja az emberiség gondolatait, érzéseit, cselekedeteit. Lásd technológiai szingularitás.

A technológiai szingularitás elméletének képviselői már az 1950-es években a fejlődés exponenciális növekedésére, valamint a médiumok és az információk mennyiségének a kezelhetetlenségére hívták fel a figyelmet.

Másként: technológiai „alvajárás”, amely szerint az emberek az eszközöket felveszik, használják, majd leteszik anélkül, hogy különösebb hatással lennének a világ (kultúra) dolgaira.

Történelemformáló technológiai médium (McLuhan kifejezése).

A meggyőzésben érdekelt fél által kiváltott félelemérzet akkor is manipulációnak számít, ha a szándékot a tekintély mögé rejti.

Telefon segítségével való (rendszerint lassú) rákapcsolódás a világhálóra; az internet „hőskorának” (sokat szidott) jelensége.

Jellemzően a kétezres évek elején, amikor még nem volt általános az internet-hozzáférés, multimédia-eszközökkel (pl. számítógép, fénymásoló, fax, szkenner, telefon, internet) felszerelt (információs) központ.

Nem valóságos jelenléten alapuló megtapasztalás. Például: telekonferenciák, streamelt színházi előadások.