k

1. A hatalmat gyakorlók hiedelem- és képzetmintái. Egyfajta evidenciabázis, amelynek a megkérdőjelezése szükségszerűen az elidegenedettség jele.

George Gerbner és munkatársai felméréseket végeztek a nézői viselkedésekről és szokásokról. Azt vizsgálták, hogy a tévézés miként befolyásolja a világról kialakult képet. Úgy találták, hogy aki sokat tévézik (napi négy órát vagy annál többet), az a világot veszélyesebbnek látja („zord világ” szindróma). Ahhoz, hogy a kultiváció végbemenjen, Gerbner két feltételt határoz meg:

Az antropológiában a kulturális anyagiság olyan kultúramegközelítési szempont, amelyben a kultúra anyagi, elsősorban környezeti és földrajzi szempontok alapján értelmezhető. A

A szociális determinizmus (social determinism) része, a környezeti determinizmust (environmental determinism) követő paradigma, amelynek az elméletét Margaret Mead kultúrantropológus, a

A nyilvános diplomácia és a soft power (puha hatalom) egyik típusa, amely magában foglalja az eszmék, az információk, a művészetek, a nyelv és a tágan értelmezett kulturális javak cseréjét a nemzetek, illetve azok népei közötti kölcsönös megértés elősegítése érdekében.

Az egyén önfelfogásának, öndefiníciójának része, az ágensség egyik alkotóeleme, melyre hatással lehet az individuum kulturális és szubkulturális hovatartozása (pl. nemzetiség, etnikum, vallási meggyőződés, társadalmi osztály, társadalmi nem, nemzedék, lakóhely, iskolázottság, médiafogyasztási szokások).

Herb Schiller elmélete szerint a „fejlett nyugati” államok kezében összpontosul a médiahatalom, aminek következtében a gazdaságilag elmaradottabb államok társadalmai kénytelenek idegen kultúrákon szocializálódni.

Az adott történet szerzője saját kultúrájának a sztereotípiáiból merít mintákat: a gonosz mostoha, a kapzsi bankár, a harmadik fiú, a tékozló fiú stb. Hősei már „léteznek” az adott kultúrában, és a szerző a történetben újra egyesíti, kombinálja őket.

A kulturális kompetencia fogalmi meghatározása Susan Morley 1970-es években végzett közönségkutatására vezethető vissza, amikor azt vizsgálta, hogy az egyes emberek milyen előzetesen megszerzett tudással, tapasztalattal és ízlésvilággal közelednek a médiatartalmakhoz.

Pierre Bourdieu kulturális reprodukciót és szociális reprodukciót összevető elmélete szerint az egyes társadalmi osztályok reprodukciós stratégiái négy kategóriába sorolhatók (termékenységi, házassági, örökösödési, gazdasági).

Kulturális produkció, létrehozatal. Pierre Bourdieu kulturális termelésről alkotott elmélete szerint ahhoz, hogy teljességében értelmezhető legyen egy műalkotás, szükségszerű megismernünk mind az adott mű keletkezésének a körülményeit, mind pedig a már elkészült produktum fogadtatását.

Az emotikonok (hangulatjelek) egy része nemzetközi, de vannak egy bizonyos kultúrához szorosan kötődő emotikonok (pl. a kaomodzsi jellemzően japán emotikonféleség).