k

Közösségi médián mindazon internetalapú, a web 2.0 ideológiai és technológiai alapjaira épülő szolgáltatások csoportját értjük, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy virtuális közösségekben és hálózatokban tartalmakat hozzanak létre és osszanak meg egymással.

Nyilvános kényszer a közvélemény álláspontjának a figyelembevételére, elfogadására, érvényesítésére.

A közösségi oldalak olyan internetalapú szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik (regisztrált) felhasználóik számára, hogy egy kötött rendszeren belül saját profilt hozzanak létre, és online hálózatot építsenek valós vagy virtuális ismerősökből.

A közszolgálat definíciójára a nemzetközi szakirodalom három értelmezési keretet ajánl fel:
1. dolgozók, személyek csoportjára vonatkozik;

2. a közszféra személyzeti rendszerét jelenti;

3. a közszolgáltatások biztosításának az átfogó rendszere.

Olyan szolgáltatások, tevékenységek gyűjtőneve, melyek egy adott közösség érdekét szolgálják, a számára fontos javak megosztását biztosítják. A közszolgálati intézmény többnyire a közösség tulajdonában van, közpénzből gazdálkodik (például közszolgálati televízió, közművek). Lásd még közszolgálat, közszolgálati alapelvek, közszolgálati média feladata, közszolgálati média válsága.

A közszolgálati tájékoztatás alapelvei a mai napig a BBC 1920-as években lefektetett műsorpolitikai elveire vezethetők vissza. Ennek alapján a közszolgálati tájékoztatásról akkor lehet beszélni, ha biztosított:

Közszolgálatinak azokat a médiumokat nevezzük, amelyek a közszolgálati alapelvek szerint működnek, közérdekű, az össztársadalmi véleményspektrum azonos súlyú ábrázolását biztosító, állampolgári véleményalkotást garantáló, sokszínű tájékoztatást biztosítanak.

A közszolgálati média ma a világ legtöbb országában jelentős ideológiai, politikai és technológiai problémákkal szembesül. A legnagyobb kihívással azokban a társadalmakban találja szemben magát, amelyekben a neoliberális elvekhez kötődő társadalom- és gazdaságszervezési elvek dominálnak, és a közösségi szféra háttérbe szorult a privát szférával szemben.

Olyan nyilvános művészet(i gyakorlat), amely a nagyközönség számára nyilvános térben, az adott tér tulajdonosa (például az önkormányzat) engedélyével válik elérhetővé.

A művészeti aktivizmus egyik formája, antikapitalista kézműves gyakorlatok összessége (pl. hímzés), melyben egy-egy hivatásos és nem hivatásos művész egy műalkotás létrehozásával hívja fel a figyelmet a társadalmi szolidaritás és/vagy a környezetvédelem kurrens problémáira, hiányosságaira.

A közszolgálati médiát érintő technológiai forradalmak jó ideig illeszkedtek a Joseph Alois Schumpeter osztrák származású amerikai közgazdász által megfogalmazott kreatív rombolás teóriájába.

A montázs erejét, a képek egymásra hatását igazoló kísérlet nyomán jelent meg az elnevezés. Lev Kulesov szovjet filmrendező az 1920-as években egy ismert színész arcát más-más beállítások közé  ágyazva – gőzölgő leves, koporsóban fekvő nő, játszó gyermek – igazolta, hogy ugyanannak a képnek egészen más jelentést tulajdonít a befogadó, ha változik a környezet.