A kereskedelmi média működésének támogató ideológiája, amely szerint a fogyasztás és a vásárlói jogok kiterjesztése az emberi szabadságjogok kiteljesedésével áll egyenes arányban.
Kényszeres fogyasztás (Compulsive consumerism) Read Post »
Breton által megnevezett fogalom, amelyet más francia szerzők (Joule és Beauvois) a „láb az ajtórésben” technikaként azonosítanak.
Kényszerítő erejű beállítás Read Post »
Több mint négy órát a képernyő előtt töltő tévénéző.
Képernyőfüggő (Heavy viewer) Read Post »
A görög retorikai szókép tágabb fogalmi leképezése a gondolatkép, amelynek a több snitt egymás mellé vágásával mediatizált leképezése egyfajta posztmodern vizuális narratívává válik.
Képgondolati alakzat Read Post »
A képi világ kialakult közlési formáinak a követésére, dekódolására és verbális áttételére képtelen tudati szint. A képi információközlés az olvasáshoz hasonlítható jártasságot igényel.
Képi analfabetizmus Read Post »
A képi beállítás (kameraállások, plánok, kompozíció) és a megvilágítás (a fényforrások típusa, a fény intenzitása, iránya, karaktere, színe) kulcsszerepet játszik abban, hogy a néző miként értelmezi és éli át a vizuális tartalmakat.
Olyan képi eszköz vagy képi eszközök összessége, amelyeknek a célja a tények közlésén túl olyan információk átadása, amelyek nem közvetlenül az eseményből, hanem annak közvetítői értelmezéséből, szerkesztői szándékából vagy ideológiai keretezéséből származnak.
Azok a képi metaforikus eszközök, amelyek leginkább rokoníthatók a diktatúrák társadalmaiban megszokottá vált „sorok közötti olvasás” tudományával. A kép implikatúra egyik leggyakoribb változata a hasonlító és a hasonlított közötti megfeleltetés.
A nyelvi metaforák képi transzpozíciója a hasonlító és hasonlított vizuális párba állításával valósul meg, amikor az elvont fogalmi viszonyokat konkrét képi formában ábrázolják. Például egy híradásban, amelyben a gazdasági válságot összedőlő dominósor képével jelenítik meg, a képi metafora az elvont jelenséget érzékelhetővé teszi.
A képkivágás segítségével irányítható a befogadó figyelme. Megválasztásával a szerkesztő döntheti el, hogy a befogadó mit lásson, és milyen jelentőséget tulajdonítson az ábrázolt tárgynak/személynek.
A képmélység (kis mélységélesség) kihasználása növelheti a képen belüli feszültséget. A fókusz, defókusz használatával a kép mélységérzetét, térbeliségét lehet növelni, le lehet választani az előteret a háttérről, hangsúlyozni, kiemelni a szereplőt.
