j

A közönség tudatában van, hogy az elvárt azonosulás része a szórakoztatásnak, mely a mű célja. Nincs szó érzelmi, még kevésbé ideológiai azonosulásról, hanem egy olyan „játékról”, amelynek során a befogadó beleéli magát a történetbe. A tömegszórakoztatás működőképességének az előfeltétele a játékos azonosulás. Fiske hangsúlyozza, hogy ennek a fajta azonosulásnak a dinamikájában ugyanolyan fontos, hogy a befogadó képes legyen kilépni a történetből, mint hogy képes legyen belépni abba. Lásd még lélektani azonosulás.

Pearce és Cronen elmélete alapján a csoportos tevékenységek résztvevői a koherencia, a cselekedetek összehangolása és a titok megtapasztalása által együtt alakítják saját társadalmi valóságukat. A koherenciát az előadott történetek alakítják ki, az összehangolás a megélt történetekből fakad, a titok pedig az elmondhatatlan történetek feletti csodálkozás élménye.

A közönség, a befogadó közeg aktívan megfejteni az üzenetet, dekodifikálja azt. Azaz a befogadók képesek ellenállni az ideológiáknak, felismerni önazonosságukat, és kifejezésre juttatni azt a főáramlattal szemben is. A közönség gondolkodik, ítéletet alkot. A média nem egyszerűen egy tartalmat nyújt, hanem közönsége saját eszméinek a kifejlesztésére serkent. Érveket kínál, hogy azokból saját véleményeket (és kultúrát) alkossanak.

Hagyományosan: közéleti, nyilvános szállóige, felkiáltás. Az informatikában a felhasználó jogosultságának az ellenőrzésére szolgáló kód (password). Megkülönböztetnek gyenge és erős jelszót.

A Short és munkatársai által kijelölt értelmezési keretben mozogva Rutter 1984-es elmélete a jelzésnélküliséget tárgyalja. A kutató a fizikális, vizuális jelenlét és tapasztalás nyújtotta ingereket tartja jelzésnek, és azt állítja, hogy minél kevesebb a társas jelzés, annál nagyobb lesz a felek közti pszichológiai távolság, ez pedig a kommunikáció feladatorientáltabbá és személytelenebbé válásához vezet. Lásd még nem normatív nyilvánosságelméletek.

A jelenre való összpontosításban, a pillanat élvezetében, a technológiai eszközök és a közösségi médiumok által uralt hálózati társadalomtól való függetlenségben megélt öröm. A JOMO az angol „Joy of Missing Out” kifejezés betűiből álló mozaikszó, a FOMO ellentéte.