e

Az egészségügyi rendszerben aktívan részt vevő, saját egészségi állapotát digitális eszközök segítségével követő páciens.

Elektronikus közigazgatás. Személyes megjelenés nélkül (eleinte az Ügyfélkapun keresztül, utóbb a DÁP mobilapplikáció segítségével) az államigazgatási szervek, helyi önkormányzatok, bíróságok, ügyészségek, közjegyzők elérhetők, ügyek intézhetők. 2018. január 1-től hivatalosan elindult Magyarországon az e-közigazgatási rendszer.

Új tanulási forma (módszer) a hagyományos olvasás–írás–számolás helyett. Jellemzője a 4C: collaboration, curiosity, complexity, creativity (’együttműködés, kíváncsiság, komplexitás, kreativitás’).

A kétezres évek elején a nyilvánosan (különösen könyvtárakban, iskolákban) elérhető e-Magyarország Pontok nyújtottak az állampolgárok számára ingyenes vagy olcsó hozzáférést internetes tartalmakhoz. Az informatika fejlődésével az elektronikus szolgáltatások és tartalmak (az e-közigazgatás) egyéni elérése (pl. Ügyfélkapu) segítségével vált lehetővé.

Lásd gazdasági hírrevü.

Oktatói célzatú blog. Az angol eredetű kifejezés mozaikszó, az education (oktatás) és blog szavak összetételéből keletkezett.

Lásd oktató show-műsor.

A latin ego (’én’) és az internetes böngészésre utaló „szörfölés” kifejezések összetételéből keletkezett fogalom, amely az interneten a felhasználó személyére történő rákeresés tevékenységét jelöli, általában saját név valamely keresőprogramba való begépelése, majd a találati lista böngészése által.

Az értelemre ható üzenet megközelítésének egyik igen fontos irányát Hovland és munkatársai egy- és kétoldalú érvelésre vonatkozó megfigyelései jelentik.

Fritz Heider és Theodore Newcomb elmélete, mely szerint a belső vagy külső – emberek közötti – feszültség mérséklése érdekében az egyén megkísérli meggyőzni magát vagy a környezetét az igazságról.

Az egyhangúsodás a globális piaci tőke működési logikája következtében a médiapiacon és a tartalmak piacán egyaránt végbemegy.

Egyirányú, a befogadó közönség számára visszacsatolási lehetőséget nem biztosító, elsősorban a hagyományos média (sajtó, rádió, televízió) felületeire jellemző kommunikáció.