A mesterséges intelligencia (MI; angolul: artificial intelligence, AI) olyan számítástechnikai rendszerek és algoritmusok összességét jelenti, amelyek képesek korábban kizárólag emberi intelligenciát igénylő feladatokat elvégezni. Ezek közé tartozik a tanulás, az érvelés, a problémamegoldás, a nyelvi megértés, a képfelismerés, valamint az adaptív döntéshozatal. A mesterséges intelligencia fogalma a tudományos diskurzusban interdiszciplináris megközelítést igényel, mivel nemcsak informatikai, hanem filozófiai, társadalomtudományi, jogi és etikai kérdéseket is felvet.
Technológiai háttér és típusok: A mesterséges intelligencia elsődleges típusai közé tartozik a szűk (narrow) vagy gyenge mesterséges intelligencia, amely egy-egy konkrét feladat ellátására specializálódik (például arcfelismerés vagy ajánlórendszerek), valamint az általános (general) mesterséges intelligencia, amely képes lenne az emberi intelligenciához hasonló komplex gondolkodásra és tanulásra. A technológiai fejlődés jelenlegi szakaszában a gépi tanulás (machine learning), a mélytanulás (deep learning), valamint a neurális hálózatok biztosítják a mesterségesintelligencia-rendszerek hatékonyságát és adaptivitását.
Társadalmi és gazdasági hatások: A mesterséges intelligencia alapjaiban formálja át a munkaerőpiacot, az oktatást, az egészségügyet, a közlekedést, a médiát és a közigazgatást. Nemzetközi szervezetek – például az OECD és a Világbank – számos tanulmányban hívták fel a figyelmet az automatizáció munkaerőre gyakorolt hatásaira, kiemelve, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása nem csupán munkahelyeket szüntethet meg, hanem újakat is teremthet, miközben fokozhatja a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Etikai és filozófiai kérdések: A mesterséges intelligencia fejlődése számos etikai kérdést vet fel, például az autonóm döntéshozatal felelősségének a kérdését, a torzításmentes algoritmusok szükségességét, valamint az emberi jogok védelmét az automatizált rendszerek használata során. Nick Bostrom oxfordi filozófus szerint a mesterséges szuperintelligencia (artificial superintelligence, ASI) „egzisztenciális kockázatot” jelenthet, míg Yuval Noah Harari történész szerint a mesterségesintelligencia-rendszerek a politikai kontroll és a digitális megfigyelés új formáit eredményezhetik.
Társadalomelméleti és értékrendi szempontok: A mesterséges intelligencia nem pusztán technológiai innováció, hanem társadalomformáló erő is. A társadalomelméleti vitákban egyre gyakrabban jelenik meg a kérdés: milyen emberképre és értékrendre épülnek a mesterségesintelligencia-rendszerek? Konzervatív kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a mesterséges intelligencia és a digitális technológiák fejlődése háttérbe szoríthatja a hagyományos társadalmi intézményeket, mint a család, a vallás és a nemzeti közösség.
E nézőpontok szerint a mesterséges intelligencia nem semleges eszköz, hanem olyan infrastruktúra, amely képes befolyásolni az emberi viselkedést, az identitásképzést és az értékalapú döntéshozatalt. A digitális platformok algoritmikus logikája sok esetben az egyéni preferenciákat helyezi előtérbe a közösségi szempontokkal szemben, így hozzájárulhat a társadalmi szövet fellazulásához.
Szabályozás és jövőkép: A mesterséges intelligencia szabályozása világszerte napirenden van. Az Európai Unió rendelettervezete (AI Act) az egyik első átfogó szabályozási kísérlet, amely az átláthatóságot, a biztonságot és az emberi jogok védelmét helyezi előtérbe. Az Egyesült Államokban és Kínában a szabályozás nemzeti stratégiák keretében, a geopolitikai verseny részeként zajlik. A szabályozási viták középpontjában az áll: miként biztosítható, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése ne veszélyeztesse, hanem támogassa az emberi méltóságot, a társadalmi kohéziót és a demokratikus intézményrendszert.
Lásd még mesterséges intelligencia és az egyén, algoritmus, deepfake.