A módszer lényege a vizsgálat tárgyát adó objektumok megjelenési gyakoriságának a számszerű regisztrációja.
Módszertani séma:
1) minta kiválasztása;
2) a referencia kiválasztása – egy jelző, indikátor, amely jellegzetesen utal a vizsgálandó jelenségre (például erőszakos cselekedetek az erőszakra);
3) az elemzés alapegységének a meghatározása (mondat, érv, történet, kép, vágás stb.);
4) a referenciaként választott egységek megszámolása;
5) az eredmény bemutatása statisztikai módszerekkel (disztribúció).
A módszer érvényességének feltételei:
a) minta legyen valamilyen kritérium(ok) szerint reprezentatív;
b) a referencia egyértelmű meghatározása (például: mi számít erőszaknak?);
c) a tárgyilagos megfigyelés előfeltétele a kódolás – a kódokat minden kutatási munkatárs azonos módon alkalmazza.
