A kognitív csúsztatás mint a manipulációs eljárások egyik alapeleme szerint az a bedobott szó, amely elindítja a befogadót a manipulátor által eltervezett irányba. A politikai kommunikáció és a reklám eredményessége alapvetően azoktól a „bedobott” szavaktól függ, amelyek a befogadót elindítják valamilyen cselekvési irányba.
Clyde Miller négy úgynevezett „kapcsolót” különböztet meg, amelyek a kívánt hatást eredményezik:
1) erény kapcsoló – alkalmazása során eredeti jelentésükben pozitív szavakkal társítják a felépítendő terméket, személyt: demokrácia, szabadság, jólét, fejlődés, haza, igazság stb.;
2) méreg kapcsoló – a szókapcsolatokban negatív, félelmet, elutasítást keltő elemeket használnak fel: háború, népirtás, diktatúra, hegemónia, fasizmus, kommunizmus, holokauszt stb.;
3) tekintély vagy tanúbizonyság kapcsolók – használatuk során a manipulátor valamilyen megfellebbezhetetlen igazságra (tudomány, prófécia) köztiszteletben álló tekintélyre, véleményformálóra vagy történelmi személyiségre való hivatkozással próbál célba érni;
4) konformitás kapcsoló – ebben az esetben a szolidaritásra, a kollektív cselekedetekre, a tömegek megnyerésére, a közösségi érzelmek felkorbácsolására próbálnak a befolyásgyakorlók hatással lenni. Különösen a politikai mozgalmak, rendezvények esetében alkalmazzák ezt a technikát: „A párt szava Isten szava”, „Egységben az erő”, Föl, föl, ti rabjai a földnek” stb.
Lásd még gyűlöletkeltő csúsztatás, kognitív csúsztatás, meggyőzés levezetéssel, meggyőzéscsábítás, médiaszillogizmus.