Az érvek a levezetésből is nyerhetik meggyőző erejüket. Toulmin a The Uses of Argument (1958) című munkájában olyan modellt ismertetett, amely az érvelésben helyettesítheti a szillogizmust. Az érvelés (argumentáció), bizonyítás fő útvonala a következőképpen érvényesül:
1) tényállás, adat (data);
2) garancia, biztosíték támogatásával (warrant);
3) állítás (claim).
A bizonyítás fő útvonalán a tényállástól az állításig eljutva a biztosíték válik a mentális ugrást segítő elemmé. Az érvelés szerkezeti alapjaihoz három további elem társul:
a) támogatás (backing) a biztosítékban foglaltakat erősíti meg;
b) megengedés (rebuttal) bizonyos ellenvetések előrevetítésével korlátozza és egyúttal megerősíti az állítást;
c) minősítés (qualifier) az állítás erősségét mutatja.
Annak az érvelésnek, hogy „A diák jól vizsgázott, ezért minden bizonnyal majd a szakmában is meg fogja állni a helyét”, a levezetés jellege adja a meggyőző erejét. A modell tényezői, az állítás (a szakmában meg fogja állni a helyét), a minősítés (minden bizonnyal), a tény (a diák jól vizsgázott), a biztosíték (a szakmában való helytálláshoz kell a jó felkészültség), a támogatás (aki jól vizsgázik, jól felkészült) és a megengedés (hacsak nem volt ma nagy szerencséje a hallgatónak), a meggyőző hatás értelmi alapját biztosítják. Lásd még értelemre ható üzenet, meggyőző üzenet, valószínűségi modell.