A médiaszillogizmus a szillogizmus mint logikai érvelési forma elvét alkalmazza a médiatartalmak fogyasztására és értelmezésére. A klasszikus logikában a szillogizmus egy olyan érvelési szerkezet, amely két premisszából egy logikus következtetést von le. Például: 1. (általános premissza) – „Minden ember halandó.” 2. (egyedi premissza) – „Szókratész ember.” 3. (következtetés) – „Szókratész halandó.” Ennek tükrében a médiaszillogizmus azt a gondolkodási mechanizmust írja le, amikor a médiafogyasztó médiumokon keresztül kapott állításokat automatikusan, logikai rendszerként értelmez, és ezekből következtetéseket von le – sokszor kritika vagy ellenőrzés nélkül.
A médiaszillogizmus logikai sémája manipulációra alkalmas, ha a premisszák nem valósak vagy torzítottak, de a közönség mégis érvényesnek fogadja el őket. Lásd még manipuláció.