Polyák Gábor tudományos megközelítésű definíciója szerint a médiapolitika a médiatudomány alkalmazott területe, amely a médiarendszerek szerkezetét és működését meghatározó célkitűzések és eszközök kijelölésével és érvényesítésével foglalkozik. Interdiszciplináris jellegéből fakadóan szoros kapcsolatban áll a médiaelmélet, a médiaszociológia, a médiajog, a médiagazdaságtan, valamint a médiatörténet tudományterületeivel. A médiapolitika a médiatudomány és más társadalomtudományok eredményeire támaszkodik, hogy tudományos alapokat nyújtson a médiapolitikai gyakorlat számára.
Tudományos diszciplínaként később jelent meg, mint gyakorlati politikai tevékenységként, és elsősorban a médiapolitikai döntéshozatal értelmezését és értékelését segíti elő. A médiapolitika céljait, eszközeit és fogalmát a tömegkommunikáció elméletével, valamint a médiarendszerek szabályozásával foglalkozó szakirodalom elemzi. Ugyanakkor a téma feldolgozása gyakran rövid áttekintésekre és alapvető definíciókra szorítkozik; a területnek jelenleg nincs általánosan elfogadott, klasszikus alapműve.
Gálik Mihály definíciója szerint a médiapolitika az állami akarat intézményes megnyilvánulása, amely az adott nemzetállamon belül működő média egészének a szerkezetére, valamint a médiatartalmak előállítására, terjesztésére és fogyasztására gyakorol befolyást. Célja a közjó érvényesítése a médiarendszer alakításán keresztül. Gálik a modern demokráciák médiapolitikai céljai közé sorolja a médiapluralizmus elősegítését, a közéleti tájékozottság növelését, a demokratikus közvélemény kialakulásának a támogatását, a társadalmi párbeszéd ösztönzését, a kulturális értékek védelmét, valamint az egyének és csoportok jogainak a biztosítását. A médiapolitika és az annak részét képező médiaszabályozás legitimitása a közérdek érvényesítésén alapul.