A médiaműveltség (angolul media literacy) a kommunikáció- és médiaelméletben olyan kompetenciakészletet jelöl, amely lehetővé teszi az egyén számára a médiatermékek kritikus befogadását, értelmezését, létrehozását és használatát a digitális és hagyományos médiakörnyezetekben egyaránt. A fogalom a médiaüzenetek dekódolásának a képességétől a tartalomalkotásig terjed, hangsúlyozva az aktív, reflektív és etikus részvételt a mediatizált társadalmakban. A médiaműveltség nem csupán technikai készségeket, hanem társadalmi, kulturális és etikai dimenziókat is magában foglal, amelyek a média hatalmi struktúráinak és hatásmechanizmusainak a megértésére irányulnak.
A médiaműveltség Buckinghamnek a nemzetközi szakirodalomban gyökerező definíciója (2003) szerint az egyén azon képessége, hogy hozzáférjen, elemezze, értékelje a médiatartalmakat, és létrehozza őket különböző formákban és kontextusokban. Ez a megközelítés a médiaoktatás és a kritikai pedagógia hagyományaiból ered, kiemelve a média mint kulturális és ideológiai közvetítő szerepét. Livingstone (2014) szerint a médiaműveltség a digitális korban különösen fontossá vált, mivel a technológiai konvergencia és az információs túlterhelés új kihívásokat teremt a tartalmak szelekciója és értelmezése terén. A fogalom így a digitális írástudás (digital literacy) és az információs műveltség (information literacy) elemeivel is összefonódik, alkalmazkodva a médiarendszerek folyamatos átalakulásához.
A magyar szakirodalomban megjelent Műveljük a médiát! (Aczél–Andok–Bokor, 2015) című könyv a fogalom komplexitását és gyakorlati relevanciáját emeli ki. A szerzők szerint a médiaműveltség „a médiaüzenetek megértésének és alakításának képessége, amely a kommunikációs kompetenciák és a társadalmi felelősségvállalás metszéspontjában áll”. A könyv fő üzenete, hogy a médiaműveltség nem pusztán egyéni készségfejlesztés, hanem a demokratikus részvétel és a kulturális önreflexió eszköze, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy eligazodjon a média által formált valóságban. A magyar kontextusban különösen hangsúlyos a médiaműveltség szerepe a fogyasztói kultúra kritikájában és a digitális szakadék csökkentésében.
A médiaműveltség társadalomelméleti szempontból a hatalmi viszonyok és a média befolyásának a tudatosítását célozza. Potter (2010) szerint a médiaműveltség kulcsfontosságú a manipuláció és a dezinformáció elleni védelemben, mivel az egyéneket képessé teszi a média mögöttes szándékainak a felismerésére. Kommunikációelméleti szempontból pedig a médiaműveltség az üzenetek dekódolásának és kódolásának kettős folyamatát öleli fel, amely az egyént passzív befogadóból aktív társalkotóvá emeli. Aczél és Andok kiemelik, hogy a médiaműveltség fejlesztése „nemcsak a technikai tudást, hanem az etikai érzékenységet és a kreatív kifejezőkészséget is magában foglalja” (Aczél–Andok, 2016), így a médiahasználat felelősségteljes és tudatos módjára ösztönöz.
A médiaműveltség gyakorlati alkalmazása az oktatásban, a közéletben és a mindennapi médiafogyasztásban egyaránt megjelenik. Az UNESCO (2013) definíciója szerint a médiaműveltség a 21. század alapvető állampolgári kompetenciája, amely a szólásszabadság és az információhoz való hozzáférés jogának az érvényesítését támogatja. Ugyanakkor a digitális korban a gyors technológiai változások, az algoritmusok átláthatatlansága és a közösségi média polarizáló hatása új kihívásokat jelent. Aczél és Andok arra figyelmeztetnek, hogy a médiaműveltség hiánya kiszolgáltatottsághoz vezethet, különösen a fiatalabb generációk körében, amelyek tagjai a digitális térben szocializálódnak.
Lásd még médiakultúra, médiaetika, médiafüggés-elmélet, médiaantropológiai elmélet, média szocializációs szerepe, médianyelv.