A médiaimperializmus a nyugati világ – elsősorban az Egyesült Államok – kommunikációs rendszerei és tartalmai által közvetített értékek világhódító erejére és hajlamára utal. A ma már történelmi távlatokban elemezhető folyamat azokhoz a 20. században végbemenő általános gazdasági és politikai változásokhoz kapcsolódik, amelyek először gyarmatosító, majd imperialista formában jelentek meg. Az „imperialista” kifejezés arra utal, hogyan váltak egyes iparilag fejlett államok globális hatalmakká azáltal, hogy ellenőrzési, uralmi és kommunikációs rendszerüket más, gyengébb államok fölé helyezték. A 20. században még elsősorban kereskedelmi előnyök megszerzésére és politikai ideológiák terjesztésére alkalmazott rendszer az ezredfordulóra a globális szintű üzletibirodalom-építés eszközévé vált. A globális médiaháló elsődleges feladata a posztmodern korban az, hogy főként a harmadik világban és Kelet-Közép-Európa országaiban fogyasztói szemlélet alakítson ki és tartson fenn a multinacionális vállalatok termékeinek a biztos eladhatósága érdekében. Az áruforgalom a termékek mellett a fogyasztói szemléletet is megvételre kínálja. Támogatói szerint a médiaimperializmus egy olyan univerzális érzésvilágot szólít meg, amely túlmutat a nemzeti karakteren és az identitáskülönbségeken. Már az Európai Uniónak is több évtizede alapvető problémája a fogyasztói piac dinamikus bővülése és a médiaipar folyamatos elsorvadása. Az ellentmondások hátterében az Európai Unió Egyesült Államokkal szembeni többmilliárdos audiovizuális kereskedelmi deficitje áll. Az Európai Bizottság „Realitások és tendenciák az európai televíziózásban” (1983) címmel adta ki az első jelentését. A tanulmány először hívta fel a figyelmet az európai kultúra észak-amerikai tömegkultúrával szembeni hosszú távú alulmaradásának a veszélyére, és kimondta egy egységes médiapolitikai cselekvési terv megalkotásának a szükségességét. Az európai kulturális identitás és a piackonform magatartás együttélésének az anomáliái miatt az egységes, európai identitást és a tagállamok nemzeti kultúráját védő európai médiapolitika eddig csupán terv maradt. Annak ellenére, hogy a közösségi audiovizuális piac mérete folyamatosan növekszik, az Egyesült Államok piaci fölényét a mai napig nem sikerült megtörni. Az európai közös piac országai a tartalom-előállítás területén lényegében asszisztensi feladatokat látnak el, miközben biztos felvevőpiacnak számítanak az amerikai médiatermékek számára.