A médiában egy szereplő megítélése elsősorban a képi megjelenése során adott jelzések alapján alkotott képítéletre épül, ami meglehetősen könnyen alakítható a színészmesterség fogásaival, valamint a rendszerbe szervezett képi benyomás kialakításával. A képi és a hanghatások befolyásoló ereje között nagyságrendi eltérés van az előbbi javára, amelynek a mérőszámát hétszeres, esetenként tízszeres szorzóval említik. Hasonlóan jelentős eltérés mutatkozik az emberi idegrendszerben a szem és a fül beidegzettsége, valamint a látással és hallással foglalkozó agyrészek között. A képítélet és a hangítélet alkotta közönségítélet impressziókeltő és benyomáskeltő stratégiákkal javítható. Lásd még spektakularizáció.