Leíró, deskriptív képi elemeken a hírműsorokban a helyszínt teljességében bemutató totálokat, azok részleteit – féltotál, kistotál, közeli stb. –, illetve a saját hangjukon megszólaló aktorokat, azaz a személyiségükkel közvetlenül a befogadó közönséghez forduló médiaszereplők bevágott, konvencionálisan tíz másodperces szinkronszerepléseit értjük. Mindezek mellett idesorolhatók a helyzet pontosítását célzó szituációs jelentésű képek. A deskriptív képi elemek a legfőbb információhordozók, így a hírműsorokban meghatározó szerepet töltenek be, annál is inkább, mert a képi hatások nagyságrendekkel felülmúlják a verbális, audiális vagy bármely egyéb érzékszervvel felfogható információt. Miután a képi jelentések döntő része kifejezhető egyszerű igazságfeltételek formájában a formál logika, illetve a szemantika szabályai szerint, ezért a kritikai képanalízisben döntő jelentőségű azoknak a vizuális elemeknek a jelenléte, amelyek hozzárendelése árnyalja, esetleg elbizonytalanítja a képi alapjelentést, a propozíció igazságtartalmát. Mindez elvezet a képi befolyásolás területére. Ahogyan a verbális befolyásolásban az állítás felelősségét halványítja, gyengíti, esetenként érvényteleníti a módosító határozószavak használata – például: „gyakorlatilag”, „alapvetően”, „voltaképpen”, „egyfajta”, „meglehetősen” stb. – a tudósítói, riporteri, narrátori szövegben ugyanúgy a képi retorikai elemek rendszerezése is kirajzolja a bemutatandó helyzetet pontosan leíró képi elemek arányát a más típusú képi jelentéshordozókhoz viszonyítva. A deskriptív képi jelentés fő tulajdonsága a kódszerűség, amikor a hagyományosan kódolt képi világhoz – pl. kormányszóvivői tájékoztató, nyilatkozó miniszter vagy tevékeny szakmunkás – ugyanazok a jelentések társulnak. Hasonló összefüggés mutatható ki a kompozicionalitásban, amit a hírműsorok vágása – szaknyelven montírozása – jelenít meg a leghatározottabban. Az egyes tartalmi elemek közötti összefüggést feltáró vágóképezés a kiszámítható jelentéstartalom megerősítését (Frege-elv), vagyis az alkotó képi elemek szerves kapcsolódását jelenti, szemben a kimutathatóan idegen, és így a deskriptív képi jelentéstartalmat gyengítő egyéb elemekkel. A képszerintiség egyben azt is jelenti, hogy a jelentéstorzító humoros vagy más nem konvencionális képi eszközök alapvetően félreviszik az információközlés deskriptív módját, ezért különös figyelmet érdemelnek a befolyásolást vizsgáló elemzés során.