Pierre Bourdieu kulturális reprodukciót és szociális reprodukciót összevető elmélete szerint az egyes társadalmi osztályok reprodukciós stratégiái négy kategóriába sorolhatók (termékenységi, házassági, örökösödési, gazdasági). A kulturális reprodukció az oktatási, kulturális, illetve bizonyos esetekben a médiarendszerek funkciója, amelynek eredményeképp a társadalom által megszerzett, felhalmozott ismeretanyag, tudás és kollektív értékrendszer kvázi továbbörökíthető a fiatalabb nemzedékekre. Paul DiMaggio kulturális mobilitásról szóló elmélete alapján feltételezhető azonban, hogy a kulturális erőforrások az alsóbb társadalmi osztályok számára válnak fokozatosan hozzáférhetőkké, míg a felsőbb társadalmi osztályok feladata a velük élő kulturális javakhoz való hozzáférés folyamatos biztosítása.