A közszolgálati médiát érintő technológiai forradalmak jó ideig illeszkedtek a Joseph Alois Schumpeter osztrák származású amerikai közgazdász által megfogalmazott kreatív rombolás teóriájába. Ennek értelmében az innovátor/vállalkozó azáltal zavarja meg a korábban megszokott körfolyamatokat, hogy új módokon cselekszik, vagy új dolgokat tesz. A piaci termelés alkotó rombolásáról szóló teóriája szerint a vállalatokban megtestesülő új, innovatív kombinációk a régiek mellé lépnek, majd elszívják tőlük az erőforrásokat, átveszik a vezető szerepet, és kiszorítják őket a versenyből. Ezzel a vállalkozó a hosszú távú gazdasági fejlődésben játszik szerepet, tevékenysége lényegében a kapitalizmus evolúciójának a forrása, az „alkotó rombolás” megvalósítója. Az innováció egyesek számára felemelkedést, másoknak deklasszálódást eredményez, beszéljünk akár vállalatokról, akár családokról vagy konkrét személyekről.
Az elmélet posztmodern kori érvényességét a negatív egyéni és társadalmi következmények hatására többen megkérdőjelezik. A digitális platformokra épített újmédia schumpeteri értelemben innovatív, a korábbi médiapiaci status quót megváltoztató, gazdasági fejlődést generáló változásnak tekinthető, ugyanakkor olyan felforgató erejű technológia, amelynek romoló ereje minden korábbit felülmúló módon érvényesül.
A digitális forradalom alapja az internet, platformja pedig a globális közösségi szuperhálózat. Az internethez kapcsolódó kulcsjogok az amerikai kormányzathoz, a közösségi média, a FANG (Facebook, Amazon, Netflix, Google) pedig egy exkluzív amerikai vállalkozói körhöz tartozik. A kereskedelmi médiára jellemző közönségigényeknek való megfelelés a múlté, a jogi felelősség érvényesítésének a lehetősége, amely korábban a sajtó elszámoltathatóságát biztosította, a FANG esetében a minimálisra csökkent. Emily Bell egy cikkében egyenesen arra jutott, hogy a közösségi média napjainkra már nemcsak a híreket és a hagyományos újságírást kebelezte be, de hatással van a politikai kampányokra, a bankrendszerre, a szórakoztatóiparra, a kereskedelemre, sőt a kormányzatokra és a nemzetbiztonságra is. A felforgató technológiák és hálózatok mögött álló nagyvállalatok számára profitorientációjuk mellett kulturális imperializmust is folytatnak, és felforgató hatású társadalmi-politikai mozgalmakat támogatnak, illetve élen járnak a progresszív politikai témák tematizálásában.