Olyan általános érdek, amelyben osztozik egy adott közösség valamennyi tagja vagy tagjainak többsége. Hankiss Elemér tipológiája szerint például akkor jön létre, amikor az adott társadalomban kialakult:
- a közös magánérdekek halmaza;
- a közös érdekek tudata;
- az egyéni önkorlátozás készsége és gyakorlata;
- a tapasztalat, hogy a közérdek alapján működtetett intézményrendszer, az ország működése hasznos az emberek számára.
A közérdek alapja a kölcsönös bizalom, egy sajátos társadalmi hitelrendszer. Gátolják a közérdek tudatának és a közbizalom légkörének a kialakulását:
1) a kirívóan nagy társadalmi különbségek (gazdasági, kulturális, etnikai, ideológiai téren);
2) a mértékadó többség téves közérdekmegítélése;
3) amikor uralkodó csoportok a saját érdekeiket fogalmazzák meg, és kényszerítik közérdekként a társadalomra;
4) az emberek nem bíznak az elit közérdekek melletti elkötelezettségében;
5) az emberek nem bíznak embertársaik köz érdekében történő önkorlátozásában;
6) nem alakul ki a kölcsönös bizalom légköre.
A közérdek erős tudata nélkül kaotikus viszonyok alakulnak ki: szétesik a társadalom, gyengül az önvédelmi és önfenntartó képessége, romlik az adott társadalom tagjainak az életminősége. Lásd állam, közérdekvizsgálat, közjavak, közjó, közszolgálat.