Az első, valóban a számítógép közvetítette kommunikáció (Computer-mediated communication, CMC) környezetében vizsgálódó kutatást Sproull és Kiesler dolgozta fel a korlátozott társas jelzések (Reduced Social Cues, RSC) elméletében 1986-ban, majd 1991-ben. Teóriájuk szerint a CMC bizonyos sajátos, inherens jellemzői (mint a társas jelzések hiánya) olyan pszichológiai állapotokat idéznek elő, amelyek az egyének vagy csoportok társas együttlétét meghatározó normatív befolyásokat feloldják. Mindennek az eredménye a viselkedés gátlástalanabbá, szélsőségesebbé válása, illetve a megosztottabb vagy kockázatvállalóbb csoportdöntések születése. A CMC-ben a kommunikátorok – éppen a társas jelzések hiányában – késztetést éreznek arra, hogy „erősebb” üzeneteket küldjenek. Ezért az elmélet kiemeli a nyelvi-kommunikatív fellángolások, heveskedések (flaming), a minősítések megjelenését, amelyek az elektronikus üzenetekben megnyilvánuló őszinteséget (nyerseséget) meghatározzák. Mivel a CMC-ben generált szövegek nyomtalanul eltüntethetők, a társas (másikról szerezhető) információk pedig korlátozottak, a heves kirohanások voltaképpen a CMC efemerális jellegéből következnek. Lásd nem normatív nyilvánosságelméletek.