A képen belüli elrendezés fontos eleme a vizuális kommunikációnak. A képtérfelosztás a figyelmet koordináló felületek számát és elhelyezkedését jelenti. A képmezőt vertikális részekre osztja az operatőr. Az elv a képzőművészet korai korszakából származtatható, amikor a reneszánsz az Alberti-perspektíva szabályát kezdte alkalmazni. A képtérfelosztás segíti a befogadót a látvány megértésében, hiszen amennyiben nem volna strukturálva a téma, a néző elveszne, csak nagy erőfeszítés árán igazodna el a kép fontos és mellékes jelentéstartalmaiban. Centrális elhelyezkedés, amikor a téma középre van pozicionálva. Lehet egy- vagy kétalakos is.
Példa a képtérfelosztásra. Peking
(Fotó: Vecsernyés János, 2008)
(Fotó: Vecsernyés János, 2008)
Példa a képtérfelosztásra. Berlin
(Fotó: Vecsernyés János, 2008)
(Fotó: Vecsernyés János, 2008)