Az 1920–1930-as években alakult ikonológiai művészettörténeti segédtudomány, a műalkotás szimbolizmusértelmezésének a tárgya. A képtárgy a műalkotás mögött rejlő világnézeti elképzelés, gondolati tartalom megtestesülése. Ikonológiai elemzés végezhető a képzőművészeti (akár illegálisan létrehozott, pl. graffiti) produktumok mellett irodalmi alkotások ábrázolásai, épülettörténeti, illetve médiakulturális jelenségek, termékek kapcsán egyaránt. Az ikonológiai elemzés ikonográfiai leírásához tartozó fogalom, amelyet Erwin Panofsky háromlépcsős elemzését alkalmazva Lisa Gottlieb fejlesztett tovább. A képtárgy lehet
- elsődleges/természetes (a preikonografikus leírásban tárgybeli vagy kifejezésbeli);
- másodlagos/konvencionális (ábrázolások, allegóriák, történetek világa);
- az értelmezés tárgya lehet belső jelentés vagy a szimbolikus értékek világához tartozó.