Szócikkek

A médiaműveltség  (angolul media literacy) a kommunikáció- és médiaelméletben olyan kompetenciakészletet jelöl, amely lehetővé teszi az egyén számára a médiatermékek kritikus befogadását, értelmezését, létrehozását és használatát a digitális és hagyományos médiakörnyezetekben egyaránt.

A médianyelv a média speciális nyelvhasználata. Három típusa különböztethető meg:

1) belső nyelv – a szervezeten belül érvényesül;

Polyák Gábor tudományos megközelítésű definíciója szerint a médiapolitika a médiatudomány alkalmazott területe, amely a médiarendszerek szerkezetét és működését meghatározó célkitűzések és eszközök kijelölésével és érvényesítésével foglalkozik.

A médiainformációk kritikus befogadása. A médiakritika egy módszere. A „tudd, hogy nem tudsz mindent, ha a médiára hagyatkozol” parancsa.

A média működését meghatározó jogi, intézményi és eljárási normák összessége, amelyek célja a médiarendszer kereteinek a kijelölése, a médiatartalmak előállításának, terjesztésének és hozzáférésének a szabályozása, valamint a közérdek védelme.

A médiaszabályozás jelentősége abban a hatalomban áll, amely segítségével a tömegtájékoztatás a társadalmat formálja. Ez a hatalom egyre jelentősebb és egyre közvetlenebb.

A médiaszereplő olyan természetes vagy jogi személy, illetve szervezet, amely aktív résztvevője a médiarendszernek, és hatással van a médiatartalmak előállítására, terjesztésére vagy befolyásolására. Fő típusai:

A médiaszillogizmus a szillogizmus mint logikai érvelési forma elvét alkalmazza a médiatartalmak fogyasztására és értelmezésére. A klasszikus logikában a szillogizmus egy olyan érvelési szerkezet, amely két premisszából egy logikus következtetést von le.

A szociológia azon ága, amely a média társadalomban betöltött szerepét, működését és hatásait vizsgálja. Elemzési területei közé tartozik a médiarendszerek társadalmi beágyazottsága, a médiatartalmak előállításának a társadalmi feltételei, a médiafogyasztási szokások, valamint a média hatása az egyéni és kollektív magatartásformákra, attitűdökre és értékrendre.

Első tényező: Ingerküszöbök (pl. figyelem, izgalom) és érzelmi intenzitás (pl. félelem, együttérzés stb.).

Második tényező: Mennyiben kedvező/kedvezőtlen, hasznos/káros, élvezetes/közömbös a néző számára, amit lát vagy hall?

A szakirodalom szerint a benyomáskeltés „tudatos vagy nem tudatos törekvés arra, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk az általunk kivetített képzeteket a valóságos vagy elképzelt társas interakciókban”, míg az énmegjelenítés szűkebb értelmezést kap: csak az énről közvetített benyomások kontrollját foglalja magában (Schlenker 1980-at idézi: Nemesi, 2011, 97).

A médiával való átitatottság fogalma a média köz- és magánéletben megmutatkozó uralkodó jelenlétére és erejére utal.