Szócikkek

Olyan webes tartalom, illetve újságcikk, aminek a félrevezető vagy szenzációhajhász főcímét úgy tervezték, hogy az olvasók rákattintsanak a teljes történetre, amely általában csalódást okoz.

A szavak hangzásában a kemény hangok kapnak erőteljes szerepet: cs, f, g, k, p, r, sz, t, ty, z, x. A puhák simítják a hangzást: b, c, d, gy, h, j, l, ly, m, n, s, v. A puha és kemény hangzás kihat a szavak emocionális értelmezésére is, ezáltal erősíti vagy gyengíti az üzenet hatását.

A kemény hír olyan információn alapul, amelynek napi aktualitása van, tehát az időszerűség, a naprakészség az elsődleges hírértékjellemzője. Privilegizált területe a politika, államigazgatás és gazdaság. A külföldi híreknél elsősorban a geopolitikai és kulturális közelség a döntő.

A kereskedelmi média működésének támogató ideológiája, amely szerint a fogyasztás és a vásárlói jogok kiterjesztése az emberi szabadságjogok kiteljesedésével áll egyenes arányban.

Breton által megnevezett fogalom, amelyet más francia szerzők (Joule és Beauvois) a „láb az ajtórésben” technikaként azonosítanak.

Több mint négy órát a képernyő előtt töltő tévénéző.

A görög retorikai szókép tágabb fogalmi leképezése a gondolatkép, amelynek a több snitt egymás mellé vágásával mediatizált leképezése egyfajta posztmodern vizuális narratívává válik.

A képi világ kialakult közlési formáinak a követésére, dekódolására és verbális áttételére képtelen tudati szint. A képi információközlés az olvasáshoz hasonlítható jártasságot igényel.

A képi beállítás (kameraállások, plánok, kompozíció) és a megvilágítás (a fényforrások típusa, a fény intenzitása, iránya, karaktere, színe) kulcsszerepet játszik abban, hogy a néző miként értelmezi és éli át a vizuális tartalmakat.

Olyan képi eszköz vagy képi eszközök összessége, amelyeknek a célja a tények közlésén túl olyan információk átadása, amelyek nem közvetlenül az eseményből, hanem annak közvetítői értelmezéséből, szerkesztői szándékából vagy ideológiai keretezéséből származnak.

Azok a képi metaforikus eszközök, amelyek leginkább rokoníthatók a diktatúrák társadalmaiban megszokottá vált „sorok közötti olvasás” tudományával. A kép implikatúra egyik leggyakoribb változata a hasonlító és a hasonlított közötti megfeleltetés.

A nyelvi metaforák képi transzpozíciója a hasonlító és hasonlított vizuális párba állításával valósul meg, amikor az elvont fogalmi viszonyokat konkrét képi formában ábrázolják. Például egy híradásban, amelyben a gazdasági válságot összedőlő dominósor képével jelenítik meg, a képi metafora az elvont jelenséget érzékelhetővé teszi.