Leslie A. Baxter és Barbara M. Montgomery elmélete szerint az emberi kapcsolatok folyamatosan változnak. A kapcsolatokat nem statikus harmónia, hanem állandó ellentétek, feszültségek jellemzik, ezeket a felek dialektikusan (kétpólusú, ellentétes) módon próbálják kezelni. Az ellentétek természetesek minden kapcsolatban, és nem feltétlenül negatívak, hanem a fejlődés részei. Az interakció résztvevői a kapcsolat alakulása során ellentétes húzóerőket tapasztalnak, mint például az összetartozás–függetlenség, a nyitottság–zárkózottság, a biztonság–bizonytalanság. Például amikor egy pár egyik tagja nagyobb autonómiára vágyik, míg a másik több időt szeretne vele tölteni, a kialakult feszültséget együtt kell egyensúlyba hozniuk. A szerzők szerint a kapcsolatok épp attól tekinthetők élőnek, hogy ezek az ellentétek újra és újra felbukkannak.