Irwin Altman és Dalmas Taylor szerint az interperszonális kommunikációban a diskurzus a hagyma rétegeihez hasonlóan a felszínes rétegektől fokozatosan halad a mind bensőségesebb, önfeltárást, kitárulkozást eredményező részek felé. Kezdetben a kommunikáció semleges, általános témákra korlátozódik, majd ahogy a felek kölcsönösen nyitottabbá válnak, egyre személyesebb információkat osztanak meg egymással. A bensőséges kapcsolat kiépülése során mindkét fél egyre sebezhetőbbé válik, hiszen az önfeltárás mélyülése fokozza az érzelmi kitettséget. Mindez szakaszos, de folyamatos interakció révén történik, ahol a bizalom fokozatos növekedése teszi lehetővé az egyre intimebb kommunikációt. A filmekben és a médiában ez a dinamika gyakran jelenik meg szerelmi történetekben, barátságok fejlődésében vagy drámákban, ahol a szereplők párbeszédei, reakciói és konfliktusai az önfeltárás szintjeit tükrözik. A néző azonosul a szereplők sebezhetőségével, így válik a kapcsolat fejlődése érzelmileg hitelessé és átélhetővé.