Pearce és Cronen elmélete alapján a csoportos tevékenységek résztvevői a koherencia, a cselekedetek összehangolása és a titok megtapasztalása által együtt alakítják saját társadalmi valóságukat. A koherenciát az előadott történetek alakítják ki, az összehangolás a megélt történetekből fakad, a titok pedig az elmondhatatlan történetek feletti csodálkozás élménye.