Az internetes zaklatás a pszichológiában leírt zaklatásnak (bullying) az elektronikus eszközök segítségével, az interneten megvalósuló formáját jelöli. Olyan zaklatásról, gúnyolódásról, megbélyegzésről van tehát szó, amely valamilyen online csatornán keresztül éri el az áldozatát. Az internetes zaklatást kiválthatja egy valós esemény, amely az eredeti zaklató által napvilágot lát, de akár egy kitalált, rágalmazó történet is, amely aztán gyorsan elterjed a sértett ismerősi körében. A zaklató az üzeneteket célozhatja közvetlenül a sértettnek, vagy kialakíthat olyan felületeket (pl. fórumtopikok, videómegosztók, weboldalak), amelyeken megosztja a bántó tartalmakat. A felek egyenlőtlen súllyal vesznek részt a folyamatban, a sértett ugyanis legtöbbször csak védekező szerepben tud fellépni, amikor az ellene keletkező – sokszor hamis – vádakra, sértésekre reagál. Általában veszélyesebb a hagyományos, offline közegben történő zaklatásnál, az online közeg (s így benne a zaklató) permanens jelenléte és az internetre egyszer felkerülő információk vírusszerű terjedése és eltávolíthatatlansága miatt ugyanis az áldozat nem tud elmenekülni sem a zaklatója, sem a róla kialakított rossz hírnév árnyéka elől. A zaklatás leghasznosabb megelőzése a potenciális áldozatok (legtöbbször az iskoláskorúak) körében végzett prevenciós ismeretterjesztés. Az internetes zaklatás első tragikus, ikonikus példája az öngyilkosságba menekülő tizenöt éves kanadai Amanda Todd esete (2012).