Rice és Haythornthwaite azt az 1979–1999 között született nemzedéket nevezi internetgenerációnak, amelyik már a digitális média világában nőtt fel. Ez a médiahasználati szokásaiban markáns jegyeket mutató korosztály elődeihez képest a tájékozódását tekintve már nem sorolható sem a minőségi sajtóra, rádióra és televízióra alapozott közszolgálati tájékoztatás közönségének, sem a kereskedelmi média médiafogyasztóinak körébe. Az N-Gen tájékozódását az interneten keresztül történő információszerzés és az egymás közötti információcsere uralja, ugyanakkor az interneten üzleti tevékenységet is képes folytatni. Ezek a fiatal felhasználók szabadidejük jelentős részét fordítják internetezésre: játékra, a világ felfedezésére, különböző identitások kipróbálására, önmaguk kifejezésére saját személyes webfelületeiken vagy internetes közösségi profiljukon keresztül, a barátokkal és a családdal való kapcsolattartásra és általában véve a szocializálódásra. Az internetgeneráció értékrendszerét szakmai és erkölcsi alapú viták övezik, amelyek visszavezethetők:
1) az ifjúság megváltozott fogyasztási és médiahasználati szokásaira, szocializációjára, társadalmi beilleszkedési zavaraira;
2) a hagyományos szocializációs, üzleti és tájékoztatási modellek térvesztésére, elsorvadására, amely elsősorban e hagyományos rendszerek lassabb reakcióidejére vezethető vissza.
Az N-Gen fogyasztási szokásaira jellemző a választás és a kipróbálás lehetőségének az igénye, a testreszabhatóság, a célszerűség és a kiszámíthatatlan döntéshozatal. Tapscott bírálta az internetgenerációt anyagiasnak, önzőnek, cinikusnak, azonnali kielégülést hajhászónak beállító nézeteket, s helyette ifjú navigátoroknak nevezte őket, akikre jellemző az anyagi javak értékelése, a társadalmi problémák tudatos követése, ugyanakkor meghatározó számukra a személyes jövőjükkel kapcsolatos bizonytalanság érzése. Az internetgeneráció sajátos új nyelvet, új írásrendszert is létrehozott, amelyet új betűkombinációk, rövidítések, betűszavak és szóösszetételek alkotnak, a szöveggel kapcsolatos érzelmek kifejezését is szolgálva. E nemzedék tanulási szokásaiban is változás állt be. A digitális média lehetőségeit kihasználva a tanulás egy új paradigmája jött létre, amelynek elsődleges jellemzője az áttérés a passzív befogadásról az interaktív tanulásra. Tapscott és munkatársai ugyanakkor nem szólnak a digitális világ felnövekvő generációinak a szélsőséges individualizációjáról, amelyre jelenleg sem az államok, sem a kisebb közösségek nem találtak megfelelő választ, így az a hagyományos közszolgálati tájékoztatás mellett a nemzetállamok felépítményét is veszélyezteti. Lásd még kiberbalkanizáció, kiberdemokrácia.