Négyszemközti beszélgetés a nyilvánosság előtt. Több típusa van:
1) Nyilatkozat: Valójában pszeudointerjú ugyanúgy, mint a hír műfajcsoportjában a közlemény, amennyiben a riporter csak mikrofonállványként funkcionál, kérdésekkel és orientáló közbeszólásokkal nem zavarja a nyilatkozót.
2) Hírinterjú: Az esetek többségében ez is pszeudointerjú, az újságíró által megfogalmazandó hírt mondatja ki az illetékessel, de előfordul, hogy egy ilyen típusú interjúban születik meg maga a hír. Például a miniszterelnök bejelenti egy kormánytag menesztését.
3) Hangharapásos (soundbite) interjú: A hírműsorokban átlagosan tíz másodperces válaszból nem következtethetünk az addig elhangzott kérdésekre, láthatóan egy beszélgetés közepében vagyunk, az interjúalany soha nem lehet biztos benne, hogy az általa elmondottakból mit fognak „kiharapni”, kénytelen tehát lehetőleg aforisztikusan fogalmazni. Ennek egyik válfaja, amikor egymással feleselnek az interjúalanyok, anélkül, hogy bármikor egymás közelébe kerültek volna.
4) Tematikus interjú: Az interjúalany maga a hír hordozója. akár illetékesként, akár érintettként, információ birtokában van, amelyet vagy nyilvánosságra szeretne hozni, vagy nem.
5) Portréinterjú: Maga a személyiség a központi szervező elem, illetve a személyiség helyzete egy történetben – társadalmi, politikai, bűnügyi, közéleti stb. szempontból – érdekessé, közérdeklődésre számot tartóvá válik.
6) Talk show: Kifejezetten az elektronikus média műfaja, érdemileg portré- vagy tematikus interjú, de olyan show-elemeket kell tartalmaznia, amelyek által a néző számára is élvezetes műsorszámmá válhat. Jelentősen meghatározza az újságíró személyisége és az alany kiválasztása. Laza, fecsegő, igazán mély rétegekig többnyire nem hatol. Általában tematikus vagy portré jellegű.
7) Stúdióbeszélgetés: A magazinműsorok műfaja, kereskedelmi csatornákon két reklám közötti időtöltésre szolgál, ezért általában kevés idő van rá, öt–tíz perc, típustól függően. Hiányoznak azok a felvezető és levezető idők, amelyek megalapozhatnák a hangulatot, túlságosan gyorsan váltják egymást az alanyok, az újságíró kénytelen a szerkesztők által biztosított jegyzetek mögé bújni, sürgetve a beszélőt.
8) Telefoninterjú: Érdemi, amikor gyorsan kell reagálni adott témára, és nincs idő, hogy az érintett bemenjen a stúdióba. az alany sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint egy személyes beszélgetés során. Elvesznek azok a metakommunikációs jelzések, amelyek többletjelentést adhatnak egy interjúban.
9) Kollektív interjútípusok:
a) kerekasztal-beszélgetés: a résztvevők egymással való konfrontálódása adja a feszültséget.
b) össztűz típusú interjú: a különböző riporteri attitűddel feltett kérdések sokasága, a gyors válaszok azonnali jellege a fő feszültséghordozó.
c) körinterjú: ugyanarra a kérdésre adott válaszok kommentár nélküli egymás mellé rendezése adja a formai keretet.
d) az utca emberének megkérdezése: a leginkább manipulálható a megkérdezettek száma, a válogatás, a megfogalmazott kérdés révén.