Az elmélet szerint a nyilvánosságról mint szféráról csak metaforikus értelemben lehet beszélni. A nyilvánosság egy operációs elv, amelynek a segítségével az aktorok az interakciót, illetve a kommunikációt strukturálják a nyilvános és nem nyilvános, köz és magán ellentétpárok mentén. A kutatók szerint ezek közül a kommunikáció tematikus tartalmait jeleníti meg a köz–magán dichotómia, míg a nyilvános – nem nyilvános a kommunikációhoz való hozzáférést jelöli.
Nyilvános
Nem nyilvános
A) Nyilvános kommunikáció magántémáról – hírességek magánélete
B) Nyilvános kommunikáció köztémáról – az EU-csatlakozás előnyei, hátrányai
C) Magánjellegű témák nem nyilvános kommunikációja – baráti beszélgetés magántémáról
D) Köztémáról folyik nem nyilvános kommunikáció – nemzetbiztonsági kérdések a parlament zárt ülésein
A szerzők külön elemzik az „adó”, „vevő” (közönség), „forrás”, „címzett”, „kapcsolat”, „tér”, „téma” jellemzőit, szándékosan követve Roman Jakobson klasszikus kommunikációs modelljét. Úgy vélik, az „adó” is a tengelyen helyezkedik el, szerepe szerint lehet köz vagy magán, míg ismertsége, láthatósága szerint lehet nyilvános vagy nem nyilvános. Ezek a megkülönböztetések igazak a „vevő”-re is. Ami a lényeges, hogy a kommunikációt kezdeményező fél fogja ide vagy oda pozicionálni magát a nyilvánosság előtt. Lásd nem normatív nyilvánosságelméletek.