Az általánosan elfogadott definíció szerint az 1970-es évektől kezdve kialakult globalizáció a nemzetközi munkamegosztás jelenségeként írható le, és négy különböző, de összefüggő szempont alapján jellemezhető:
1) az áruk és szolgáltatások piacainak a nyitott jellege;
2) a termelés multinacionális vállalatok működésével előállított nemzetközi volumene;
3) a pénzpiacok világméretű összefonódása;
4) a fokozódó nemzetközi migráció.
Az új piaci lehetőségek és a globális verseny együttesen alkotják a nemzetközi gazdasági növekedés mozgatórugóit. A kommunikációs és műszaki technológiai fejlődés nagy szerepet játszott a pénzpiacok globális fejlődésében. A globalizáció által beindított folyamatok ugyanakkor messze túlmutatnak a gazdaság területén. A globális gazdasági folyamatok egyúttal az állam visszaszorításához, az állami szerepvállalás lebontásához, különösen a sérülékeny, gyenge gazdaságú országokban a közjó és a szociális biztonság sérüléséhez vezettek. A globalizáció Kelet-Közép-Európában a plurális tájékoztatás helyett a piacelvű kereskedelmi média virágzását hozta el oly módon, hogy miközben a nemzetközi médiabefektetők megszerezték a nemzeti tájékoztatási tér (frekvenciáik) döntő hányadát, a közszolgálati tájékoztatás nemzeti szereplői gazdaságilag ellehetetlenültek. Az a sokat hangoztatott tétel tehát, miszerint a globalizáció a fejlődő gazdaságok számára a jólétet a nemzetközi gazdaságba való bekapcsolódás és a multinacionális tőke jelenléte révén biztosította volna, a média pluralizmusa és a nemzeti tájékoztatás vonatkozásában megbukott. Lásd még állam, gazdasági etika, közérdek.
