Az angol eredetű gender kifejezés ’társadalmi nem’-et jelent. A gender tulajdonképpen egy szereprepertoár: a biológiai nemmel szemben (angol sex) mindazon társadalmi és kulturális tényezők összefoglaló elnevezése, amelyekben a nők és a férfiak közötti szociokulturális különbségek megmutatkoznak. A genderkutatások (gender studies) a társadalomtudományokban és a bölcsészettudományokban a feminizmus térnyerésével terjedtek el a 20. század hetvenes éveiben. A genderelmélet kiindulópontja szerint női és férfisztereotípiáink nem biológiailag megalapozottak, az ember testi felépítése nem determinál nemi szerepekre; tehát nem a biológiailag meghatározott nemiség az, ami által férfivá vagy nővé válik valaki, hanem az erre ráépülő viselkedésmód. Napjainkban elsősorban a női és a férfiszerepek különböző megítélésére, az azokat alakító társadalmi-kulturális szabályok kutatására helyeződött a hangsúly. A genderkutatásokból indult, de mára a nyelvészeten belüli különálló tudományágként tarják számon a gendernyelvészetet, amely azt vizsgálja, hogy miként befolyásolja és határozza meg a nyelvhasználat az egyes nemek, elsősorban a nők helyét a társadalomban. Szintén a genderkutatásokból indult a queer studies (vagy más nevén LGBTQ studies), amely az – elsősorban a heteroszexuálistól eltérő – szexuális beállítódások kutatási terepe. Mivel sok olyan tudomány és tudományág van, amelyeken belül a nemek szerinti megkülönböztetés releváns kutatási kérdés (pl. szociológia, antropológia, néprajz, történelem- és politikatudomány, irodalomelmélet, nyelvtudomány, filozófia, művészetelmélet és -történet, médiatudományok, jogtudomány stb.), ezért a genderkutatások rendszerint interdiszciplinárisak.