A gazdasági etika alapkérdése, hogy miként lehet a posztmodern kor folyamatai mellett erkölcsi normákat és ideálokat egy versenyközpontú piacgazdaságban érvényesíteni. A felfogás képviselői a gazdasági etikát az erkölcs közgazdaságtanaként értelmezik. A problémamegközelítés alapján kézenfekvő, hogy követelni kell a tulajdonosi önérdeken alapuló kereskedelmi logika megszelídítését. Az érvrendszer szerint minden jelentősebb kortünet – identitásválság, értékromlás, egoizmus, profitéhség stb. – a gazdasági elit köreiből terjed szét a társadalomban, ezért a „terápiát” is ebben a körben kell elkezdeni. Ennek megfelelően nem a gazdaság szereplőinek az akaratával, hanem kizárólagos versenyközpontú késztetésükkel van a probléma, amelynek alapján a gazdaság szereplői akkor is erkölcstelen módon viselkednek, amikor saját akaratuk szerint inkább jót tennének. Ezért nem a gazdasági szereplők cselekvési lehetőségeit kell korlátozni, hanem a verseny ösztönzőit kell megváltoztatni. A gazdasági etika teoretikusa, Adam Smith fogalmazta meg először, hogy a versenyben szétválik a cselekmény motivációja és eredménye. Ennek megfelelően nem a magánérdekek érvényesülésének az erejét kell fékezni, hanem az önérdek-érvényesítés társadalom szolgálatába való állítását kell a gazdasági logika átalakításának az előterébe helyezni. Lásd még gazdasági cenzúra, globalizáció.