A lemaradástól való félelem, illetve szorongás. A FOMO az angol „Fear of Missing Out” kifejezés betűiből álló mozaikszó, mely az attól való félelmet jelöli, hogy kimaradunk vagy lemaradunk olyan értékes élményekről vagy pillanatokról, amelyekben másoknak része van (Przybylski–Murayama–DeHaan–Gladwell, 2013, 1841). A téma egyik első kutatójának számító Andrew Przybylski brit pszichológus – aki a speciális kérdőív megalkotója is egyben – úgy véli, a közösségi média megjelenése minden korábbinál könnyebbé tette az olyan online és offline közösségi tevékenységeket, amelyekben a felhasználók részt vehetnek: végtelen lehetőséget kínálnak az interakciókra, a különböző hálózatokhoz való kapcsolódásra és az offline tevékenységek szervezésére, ez azonban egyúttal hátrány is, hiszen a felhasználónak gyakran több lehetősége van, mint amennyit a rendelkezésre álló idő alatt egy adott egyén ki tud használni. A FOMO-t az a vágy kelti életre, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjunk mindazzal, amit mások csinálnak, a közösségi média pedig megteremti ennek a lehetőségét. Az olyan szolgáltatások például, mint a Facebook, a Twitter és az Instagram, egyes kutatók szerint (Ellison–Steinfield–Lampe, 2007) a társadalmi kapcsolatok keresésének a technológiai eszközei, amelyek a felhasználók számára a nagyobb mértékű társadalmi részvétel ígéretét nyújtják. Az effajta közösségi hálózatokra tehát úgy lehet gondolni, mint a társadalmi szerepvállalás „belépési költségét” csökkentő eszközökre. A közösségi hálózatokon való részvétel ráadásul magas hatékonyságú, alacsony súrlódású utat jelent azok számára, akik a folyamatos kapcsolattartásra törekszenek (Przybylski–Murayama–DeHaan–Gladwell, 2013, 1842–1843).
Az a felfogás tehát, hogy a FOMO a kielégítetlen szociális szükségletekből származó negatív érzelmekkel jár, hasonló a társadalmi kiközösítés negatív érzelmi hatásairól szóló elméletekhez (Williams, 2007, 428). Ez a viszonylag új pszichológiai jelenség létezhet epizodikus érzésként, amely egy adott beszélgetés közepén jelentkezik, hosszú távú diszpozícióként vagy akár olyan lelkiállapotként is, amely az egyénben a társadalmi kisebbrendűség, a magányosság vagy az intenzív düh mélyebb érzését kelti. Napjainkban a társadalom tagjai minden korábbinál több ingernek vannak kitéve azzal kapcsolatban, hogy mások mit csinálnak, ezáltal pedig az egyének azzal a folyamatos bizonytalansággal szembesülnek, hogy vajon eleget tesznek-e, vagy ott vannak-e, ahol az életük szempontjából lenniük kellene.
Noha az elmúlt években több tudományterületen is gomba módjára szaporodnak a FOMO-val kapcsolatos kutatások, az empirikus vizsgálatok száma e sorok írásáig elenyésző. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenséget a kutatók a közösségi médiához való problémás kötődés egy típusának tekintik, és számos negatív élettapasztalattal és érzéssel jár együtt, mint például az alváshiány, a csökkent életkompetencia, az érzelmi feszültség, a fizikális jóllétre gyakorolt negatív hatások, a szorongás és az érzelmi kontroll hiánya.