A média területén minden olyan eljárás finanszírozás, amely a pénzügyi tevékenységhez, anyagi javak előállításához köthető, illetve lehetővé teszi az adófizetési, adósságkiegyenlítési, beszerzési, befektetési és nyereménykifizetési funkciók fenntartását. A finanszírozási formák eredője lehet saját és idegen tőke egyaránt; ennek következtében a pénzforrások lehetnek belső és külső finanszírozásúak. A belső finanszírozás elsősorban a társaság működéséből, illetve az eszközforgásból adódik, a külső finanszírozás pedig a társaságon kívüli forrásokból táplálkozik.
A média külső finanszírozási prototípusának az 1948-ban a rádiózásban megjelent reklámokat tekintjük, majd az 1956-tól elterjedt televíziós reklámokat, amelyek már állandó bevételi forrásokat képviseltek. A közszolgálati média klasszikus finanszírozási módja elsősorban az állami szubvenciókon, állami költségtérítésen, továbbá az előfizetési díjon keresztül érvényesül. Amennyiben a közszolgálati média finanszírozásában reklámok értékesítése is szerepel, vegyes finanszírozásról beszélünk.