Elmagányosodás (Individualizáció)

A szó eredete a latin „individuus” kifejezésre vezethető vissza, amelynek jelentése ’egy adott személy’. Az elmagányosodás alapvetően az egyén személyiségének a fejlődésével, szocializációjával hozható összefüggésbe. Az individualizációs folyamatok történetisége szoros kapcsolatot mutat a tömegtársadalom, a kultúra, a kommunikáció és a média területeivel. Adorno és Horkheimer A felvilágosodás dialektikája című munkájuk A kultúripar című fejezetében a modern tömegtársadalmat már a hetvenes években az individuum kiteljesedése legfőbb gátjának nevezték. Alig egy évtizeddel később Ulrich Beck német szociológus Risikogesellschaft című könyvében már egyenesen egyfajta individualizációs hullámot állapított meg a fejlett piacgazdaságú országokban, melynek következménye a modern kor társadalmaira jellemző stabil osztály-összeköttetések felbomlása, a munkahelyek biztonságának a megszűnése, a tradicionális oktatási és képzési rendszer dezintegrációja és a családi kötelékek fellazulása. Beck szerint a televízió felelős az egyén környezetétől való elszigetelésében, illetve közrejátszik a hagyományok és a társadalmi struktúrák felbomlásában. Beck korszakos jelentőségű munkájának a megjelenésével esik egybe a kereskedelmi televíziózás felfutása és globalizációs folyamatokban betöltött vezető szerepének a megszerzése. Napjainkra a média individualizációs hatását az internet tovább erősítette, ugyanakkor éppen a legutóbbi időszakban kirobbant arab forradalmi mozgalmak hívják fel arra a figyelmet, hogy párhuzamos folyamatként az internet közösségszervező, közösségi cselekvésben megnyilvánuló befolyása is egyre erőteljesebben érvényesülhet.

Magyarországon a nemzeti identitást veszélyeztető globális hatások közül különösen jellemző az elmagányosodás jelensége. Az ellentmondásos átalakulási folyamat hátterében a hagyományos média közönségének az átrendeződése, változása áll. A nemzeti érték- és érdekközösség fogyasztói közösséggé való átalakulására irányítja a figyelmet, hogy a vonatkozó kutatási adatok szerint 2002-től már minden második magyar tévéző egyedül ül a készüléke előtt. A televíziózás egyre inkább társaság nélküli, magányosan eltöltött szabadidős tevékenységgé vált. Erősíti az elmagányosodást a fiatalok internethasználati szokásainak az alakulása, melynek legfőbb jellemzője a személyes találkozást nélkülöző, virtuális közösségi terekben (közösségi média – social media) történő kapcsolattartás. A média, miközben a szocializációs folyamatok másodlagos tényezőit egyre inkább kiszorította, az államról és a társadalomról adott értelmezést is egyre inkább kizárólagossá tette, és ezzel együtt ma már kétségtelenül erősebb impulzusokat ad az individualizációs folyamatoknak, mint a közösségi keretek között zajló szocializálódásnak. A magyar népesség tévézésre és internethasználatra fordított idejét alapul véve kitűnik, hogy a média az elsődleges szocializációs ágens, számos esetben a család elsődlegességét is megkérdőjelezi, hiszen az emberek intim szférájába, szabadidejébe hatol be minden más tevékenységet megelőző intenzitással, tartósan és lényegét tekintve monopoljelleggel. Mindezek hatására a régi-új média által gerjesztett elmagányosodás a megoldatlan nemzeti problematikák körébe sorolható. Lásd még kiberdemokrácia, kiberbalkanizáció.

Scroll to Top