Az értelemre ható üzenet megközelítésének egyik igen fontos irányát Hovland és munkatársai egy- és kétoldalú érvelésre vonatkozó megfigyelései jelentik. Amennyiben az üzenet kizárólag a vállalt álláspont mellett hoz érveket, egyoldalúnak, ha az álláspont ellen és a mellett is kinyilvánít érveket, akkor kétoldalúnak tekinthetjük. Hovland arra jutott, hogy, amennyiben a befogadó eleve osztja az álláspontot, akkor az egyoldalú érvelés, ha azonban nem ért egyet az állásponttal, a kétoldalú érvelés hatásosabb. Jackson és Allen (1987), később Allen (1990) kutatásai ugyanakkor rávilágítottak arra, hogy igen nehéz meghatározni, mit jelent a kétoldalú érvelés, hiszen a fogalom több esetre is vonatkozhat:
1) amikor elismerjük az ellentmondó véleményt, de nem cáfoljuk (kétoldalú, nem cáfoló érvelés);
2) ha elfogadjuk az ellenkező álláspontot, és cáfoljuk is (kétoldalú, cáfoló érvelés).
E megkülönböztető alapvetés alapján folytatott vizsgálatok eredményeképpen kiderült, hogy a kétoldalú, cáfoló üzenetek meggyőzőbbek, mint az egyoldalúak, s az egyoldalú érvelések meggyőzőbbek, mint a kétoldalú, nem cáfoló argumentációk. Allen és a kollégái vizsgálták a hatáseltérés mértékét is, és arra jutottak, hogy a kétoldalú, cáfoló érvelés 20 százalékkal eredményesebb, mint az egyoldalú, míg a kétoldalú, nem cáfoló üzenetek 20 százalékkal kevésbé hatékonyak, mint az egyoldalúak. Hale, Thomas és Mongeau (1991) a kognitív válasz mérésével kimutatták, hogy a kétoldalú, cáfoló üzenetek kedvezőbb gondolatokat eredményeznek az üzenet ajánlásaival kapcsolatban, és ez az üzenet előnyösebb bírálatához vezet, így érve el nagyobb beállítódásváltozást. Lásd meggyőző üzenet, meggyőzés levezetéssel, valószínűségi modell.